Radnóti Tétova Óda, Visegrad Literature :: Radnóti Miklós: Hesitant Ode (Tétova Óda In English)
Ilyen élménymotívum például a művész alkotómunkáját átfogó tekintet érzése, amiben összeolvad az alkotás és a személyes élet beteljesedése. Erre az értelemben osztozó társra és együttérző lélekre utalva állította Diotima Platón Lakomájában, hogy aki lelkében áldott állapotban van, és alkotni vágyik, "szép, nemes és jólsarjadt lelket" keres magának, hogy abban foganjon meg alkotása. A Tétova óda sorai szerint is az értelmi és érzelmi összhang egymás érzékenységét provokáló-kiteljesítő közös érzésvilágában minden, a hétköznapi élmények is, megkettőződnek, átterjednek egyik emberről a másikra: "Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap". A tárgyak szinte maguk is e megkettőzött, a kölcsönös visszhang előérzetét hordozó érzékelésben adódnak, úgy, mintha az egymásba játszó élmények "összenéznének", és az eszményi társat "dicsérnék". A tárgyak ebben a költőileg megteremtett interszubjektív képzeletben a maguk különös szünesztézikus módján jutnak szóhoz, a cukordarab a "zengésével", a méz csöppje hullatásával, mintha önnön édességének szubjektív élményét utánozná és aranygolyóként mutatná fel saját tökéletes boldogságát, a vizespohár azzal, hogy mintegy belső érzelmi hanggal magától megcsendül.
Radnóti tétova odaları
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol.
Okostankönyv
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943. m ájus 26. A mor ózus egyéni és közhangulat mindent elborít, mint az ingovány. Mindenki panaszkodik, jogosan vagy járványszerűen - mert ez a hangulat nagyon ragályos tud lenni - és akinek eddig nem is volt különösebb oka panaszra (legalábbis nem több, mint egy-két hónappal ezelőtt), mintegy tömeghatásként, szolidaritásból is csatlakozik azokhoz, akiknek valóban nyomós okuk van arra, hogy a szakadék szélén érezzék magukat... Tegnap ismét felhívtam nagyon kedves barátaimat, hogy érdeklődjek a feleség hogyléte felől. Két évvel fiatalabbak nálam, most kezdik kóstolgatni a régóta áhított nagyszülői örömöket. Február közepén kiderült, hogy a feleségnél hasnyálmirigy-rák lépett fel, melyet már a máji áttételek útján fedeztek fel... A hírre mindenki összeomlott. A férj prób álja csal ádban, barátokban tartani a lelket... Ilyenkor szoktam elővenni Radnótit, aki igazán tudta, mit jelent a szépséget a halál árnyékában is megtalálni...
- Visegrad Literature :: Radnóti Miklós: Hesitant ode (Tétova óda in English)
- Edigital nyitvatartás
- Babel Web Anthology :: Radnóti Miklós: Tétova óda
- Vetőmag szövetség szakmaközi szervezet és terméktanács | Agrárium, mezőgazdaság és élelmiszeripar
- Paláver élő adam de villiers
- Ajtó | Peugeot Boxer | 72 bontott és új alkatrész
- Okostankönyv
- Sorozatok, amiket legalább egyszer látnod kell 1. rész – a 20 perces sorozatok - WE! Magazin
Radnóti miklós tétova óda kaszás attila
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943. május 26. A Tétova óda azért hívta fel magára a figyelmemet, mert már címében is megnyerő, visszafogottságot és a többértelműségre való megnyílás mozzanatát hordozó költemény. Óda, tehát dicsőítő ének, de a költő, az autentikus élmények őrzőjeként keresi benne a dicsőítés őszinte hangvételét és kifejezésmódját. Ezért elkerülhetetlenül tétova. A dicsőítés éppen tétovaságából meríti valódiságát. A vers a szerelmi vallomás hangján szólal meg, de ez a vallomás nem a kezdeti, fellángoló szerelmi élményé, hanem a korai próbatételeket túlélt, létté, élményvilággá, titkos csillagrendszerré szerveződő érett szerelemé.
Látó - 20. évf. 12. sz. (2009. december) Tartalomjegyzék [Látó - 20. december)] Címlap EPA + betűméret | - betűméret [Látó, 2009. december] A Látó Irodalmi Színpadán 2009. április 11-én elhangzott Radnóti-emlékest szerkesztett változata. Radnóti Miklós: Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, – mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár.
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943. május 26.
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol.
S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. Kategoria: MUNKAFÜZET Denumire autor: Ungvári Zrínyi Imre Látó Szépirodalmi Folyóirat + betűméret | - betűméret