Csárdáskirálynő Bóni Gróf | Csárdáskirálynő Bni Graf
- Csárdáskirálynő
- Magyarul
- Budapesti Operettszínház
- Csárdáskirálynő - Premierek - Katona József Színház, Kecskemét
Sokat használ, hogy játéka természetes, és valóban behálóz minket is, nemcsak a színpadi hölgyeket, és még bonbont sem kell bevetnie. Erre a frenetikusan eleven alakításra elmondhatjuk, hogy "igazi tűz" hevíti, amilyen valamelyik dalszövegben kerül említésre. (Vagy inkább a hiánya? ) Ez a Bóni valóban mindenkinél felfokozottabban él a színpadon, ennek tudok nyomot hagyni. Az, hogy a szerelem és a család között vívódó Edvin mire jut végül, sokkal kevésbé tűnt érdekesnek, mint ez a fiatal férfi, aki elég nagy káoszban él, azt se tudja, hogy mit akar, és olyan, mint egy poénosra vett Don Giovanni, amikor éppen minden nőnek egyszerre udvarol. Én ez után biztos voltam, hogy nem akarok még egy előadást megnézni még ma, de a fiamat odakísértem egy másik színházba azért, aki büszke is volt magára, hogy már ide is egyedül mehet. Miután hazajött, elkezdte a "jányok, a jányok"-at énekelgetni. Ebből azt szűrtem le, hogy mélyebben hatott rá az előadás, és nem lesz olyan nehéz egy másik operettre visszavinni, ha úgy hozza a sors/műsor.
- Kajszibarack sárgabarack különbsége
- Háttér eltüntetése
- Csárdáskirálynő
- Csárdáskirálynő bni graf
- Csárdáskirálynő | Kolozsvári Magyar Opera
- Csárdáskirálynő bóni gros soucis
Ez után nekem is egyértelműen kevés ez az új változat, ugyanakkor ha csak ezt láttam volna először, és operettkedvelő lennék, valószínűleg nem lenne kifogásom. Nyomokban most is utalnak arra, hogy mindez az I. világháború közben történik, és a szereplők képesek ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, amíg mások ölik egymást. (De tényleg, milyen apa az, aki háború alatt inkább elintézi, hogy a fia vonuljon be, nehogy rangon alul nősüljön? ) Az általános tapasztalataimhoz mérve, nagyjából ilyen egy klasszikus operett, amelyik nem akar semmi különöset mondani a világról, pusztán szórakoztatni akar. Manapság az sem kevés, ha három órára sikerül ténylegesen kikapcsolódni a saját életünkből. (Nem véletlen, hogy azok a színházak vannak a legjobban tele, amelyek erre képesek. ) Mivel gyerekként nagyjából tízéves koromban ismertem meg az operett műfaját, szerettem volna, ha a fiam, aki már túl van a Figarón, Wagner teljes Ring-ciklusán és nem egy korhatáros felnőtt előadást is nagy örömmel nézett az elmúlt hónapokban, köztük az egészen friss Shaxpeare-mosót is, lássa, hogy milyen is egy operett, döntse el magának, hogy kell-e ez neki, vagy sem.